A macskaherceg kilencedik élete

MAGYARORSZÁGI BÁBSZÍNHÁZAK XIII. TALÁLKOZÓJA 2016. október 12.

  OFF

Maszkaron Társulat

Mindannyian egész életünkben tudatosan vagy tudattalanul arra várunk, hogy megtaláljuk az „igazit”. Persze aztán sokszor az igaziról kiderül, hogy nem is olyan igazi. Akkor összeomlunk, aztán felkelünk és egy újabb igaziban reménykedünk, vagy a régit várjuk vissza megújult igazinak. Aztán az is lehet, hogy nincs is igazi. De az igazinak hitt elvesztése talán mindenkinek ismerős érzés. Aztán az is van, hogy mindenki mondja, hogy mi lesz, én meg nem hiszem el, majd én megmutatom, és aztán a mindenkinek jól igaza lesz. És olyan is van, hogy nagyon későn döbbenünk rá valamire, mert túl sokáig vagyunk makacsok, de még mindig jobb egyszer nagyon későn rájönni, bocsánatot kérni, megbocsájtani, mint soha. Ez a sok minden könnyeden, felszabadítóan, mégis szívbe markolóan mind jelen van a Macskaherceg meséjében.

Író: Gimesi Dóra

Alkotók:
Nagy Orsolya,
Hegymegi Máté,
Michac Gábor,
Tarr Bernadett,
Szenteczki Zita


Szereplők:
Pájer Alma,
Markó Valentyik Anna,
Főglein Fruzsina,
Dér Zsolt,
Horváth Márk,
Kovács Domokos

Ajánlott életkor: 14 éven felülieknek

“Sóvárgás, forró vágy tölti el a szívet, de ha végre elnyertük azt, amiért ezernyi gonddal-bajjal küzdöttünk meg, ez a vágy hamarosan halálos-hideg közönnyé dermed, s mint ócska játékszert, hajítjuk el megszerzett javainkat. És alighogy ezt tettük, keserűen megbánjuk hebehurgya cselekedetünket, újra küszködünk, s életünk vágy és undor közt, így telik el. A macska már csak ilyen… Igen, ismétlem, ilyen a macska, és nem más, és a macskaszív nagyon ingatag.” (E.T.A. Hoffmann: Murr Kandúr életszemlélete)